Rendezések
Már gimnáziumban is rendezőnek készültem. A színészetet is csak azért kezdtem el, hogy közelebb kerüljek az álmaimhoz. Sokak szerint nem lett volna szabad…
István, a király
Szegedi Nemzeti Színház 2004
Szörényi Levente – Bródy János – Boldizsár Miklós: István, a király c. rockoperájának bemutatóját a városligeti Királydombon (lánykori nevén: Szánkó-domb) ugyan elszalasztottam gimnazistaként, de pár évvel később a Nemzeti Színházban már mint stúdiós színésztanonc, szerepelhettem benne. Rendkívüli öröm volt tehát, amikor Székhelyi József felkért, hogy a Szegedi Nemzeti Színház, a Szegedi Tudományegyetem és a Hóra Színház koprodukciójaként, az eredeti bemutató 20. évfordulójára rendezzem meg a darabot. Az igen népes társulattal viszonylag keveset tudtunk színházi körülmények között próbálni, de végül egy két évadban is játszott, igazi sikerelőadást hoztunk létre. Életre szóló kapcsolatok születtek, és mi sem jelzi jobban a szerzők elégedettségét, hogy még a tízéves találkozóra is eljött Szörényi Szabolcs, hogy velünk ünnepeljen.
Emigránsok
Szegedi Nemzeti Színház 2003
Ez a történet is a színház büféjében kezdődött. Hogy Szerémi Zoltán és Megyeri Zoltán barátaim mikor és miért vették fejükbe, hogy eljátsszák Mrożek egyik legikonikusabb darabját, azt nem tudom. Egy szép napon azonban leültek velem szemben, és felkértek, hogy rendezzem meg nekik. Mindketten gyakorló rendezők is voltak, így természetesen nemet mondtam, de amikor letették a „nagyesküt, hogy szót fogadnak”, beleegyeztem. Életem egyik legjobb döntése volt. Nem volt könnyű meccs, de megvívtuk. Közösen. A siker pedig őket igazolta. Érdemes volt. Az előadás még Łódźba is eljutott egy színházi fesztiválra, ahol a lengyel közönség kitörő örömmel fogadta nemzeti klasszikusuk szegedi feldolgozását.
Szindbád
Szegedi Nemzeti Színház 2006
Tekintetes bíróság! Az, kérem, úgy történt, hogy mi a Szabival – már úgy értem, a Mátyássy Szabolcs művész úrral, mert akkor még művész úr volt, de aztán most megint az, csak nem úgy – már megint belekeveredtünk egy mesejátékba. És akkor azt mondtuk, hogy ennél mi jobbat írunk. Erre azt mondták, hogy írjunk. Mi meg írtunk. Jobbat. Ki gondolta volna, hogy a színház meg bemutatja!? Élő zenekarral, kérem! Annyian ültek az árokban, hogy el se fért minden hangszer. A perkák egy részét ki kellett pakolni az árok szélére. Én meg leültem a nézőtérre, és néztem, hogyan bolondoznak a kollégáim. Lubickoltak. Más dolgom nem is volt, mint a vizet csobogtatni alájuk, és mederben tartani a nagy lubickolást. Aztán lett, ami lett. Siker és a mai napig tartó legenda.
Keménykalap és krumpliorr
Szegedi Pinceszínház 2015
Varga Bálint zeneszerzővel közös retrótrilógiánk első darabja volt a Keménykalap és krumpliorr. Már nem tudom, kinek és mikor jutott eszébe, hogy nincs zenés változata Csukás István zseniális művének. Sőt! Színpadon egyáltalán nem szerepelt még. Mint kiderült, ez azért volt így, mert a szerző maga nem lelkesedett egyetlen feldolgozási kísérletért sem, így azokat nem is engedélyezte. Az első sikerünk az volt, amikor az átküldött szövegkönyvre az a válasz érkezett, hogy: mehet. Ráadásul kizárólagosságot kaptunk. Castingoltunk, és bevontuk az akkor már tíz éve rendszeresen tartott Színháztábor résztvevőit is. Igazi nyári csemege lett az előadás a Szegedi Várjátékokon.
Naftalin
Veres 1 Színház, 2016
Egy eléggé hányatott sorsú előadást sikerült sikerre vinni a Veres 1 Színház színpadán. Az első megbicsaklás akkor történt, amikor a színház vezetése megvonta a bizalmat a rendezőtől, és engem kért fel a már folyamatban lévő próbák folytatására. A feladat nem volt egyszerű, mivel a rendezővel együtt a koncepciót és a felhasznált zenéket is le kellett cserélnünk. A bemutató azonban nem maradhatott el. Az előadásban ráadásul én magam is szerepeltem, így kettős feladatom is volt. Két héttel később azonban még ez a feladat is megnőtt, mivel egy főszereplőt is elvesztettünk, így az ő helyére is be kellett lépnem. A társulat rettentő sok humorral, türelemmel és megértéssel viszonyult a helyzethez, és mindenben segítette a munkámat. Így lehet, hogy egy máig emlegetett, igazi közösségi bolondériát hoztunk össze a nézők és a magunk örömére egyaránt.
Nap, árnyék, boszorkány
Veres 1 Színház, 2022
Igazi megtiszteltetés volt, amikor Venyige Sándor rám bízta a darabját. Ráadásul egy olyan lehetőség került a kezembe, hogy két általam szeretett társulatot tudtam ötvözni: a Veres 1 Színház és a Gózon Gyula Kamaraszínház csapatát. Kiváló szereposztással és nagy reményekkel indultunk neki a Móricz-regényekből dramatizált történelmi drámának. A pandémia azonban nem játszott a kezünkre. Hetekig online próbáltunk, mivel hol az egyik, hol a másik szereplőnk dőlt ki. A folyamatos karantén azonban módot adott a szokottnál is alaposabb elemző próbákra, amik később meg is hozták az eredményüket. Mire színpadra kerültünk, már jelentős szövegtudással és a karakterek tökéletes ismeretével érkeztek a kollégák. Móricz eredeti figurái és Venyige kiegészítő karakterei lenyűgöző természetességgel simultak és kapaszkodtak össze a minimalista térben.
Squad a Banda
Szegedi Pinceszínház 2021
Varga Bálinttal közös munkáink közül eleddig az egyetlen eredeti történet. A Színháztáborokban nagykamaszokká érett gyerekek új igényekkel léptek fel, és mi igyekeztünk megfelelni ezeknek az igényeknek. Írtunk hát egy kamaszmusicalt. Saját sztori, saját zene és a srácokra írt saját karakterek. A recept egyszerűnek tűnt, de olykor meg kellett birkóznunk a régi tanulsággal: saját magunkat a legnehezebb eljátszani. Igazi csapatmunka volt. A srácok segítettek a napi szlengben, poénokban, mi pedig terelgettük őket a színpadon és a zene világában egyaránt. Egyik legkedvesebb rendezésem lett, talán ezért is olyan fájó, hogy nem lett folytatása, és másoknak sem támadt kedve bemutatni a darabot. Talán majd most, hogy már itt is olvasható.
Tessék engem elrabolni (film)
Szeged, 2021
Mikor Kancsár Orsolya megkeresett, hogy A tessék engem elrabolni c. zenés, ifjúsági előadásunkból film készülhetne, egy kicsit megrémültem. Tudtam, hogy a filmrevitelhez kevés lennék egyedül. Szerencsére a rendezés filmes részét Klucsik Edit vállalta magára, így nekem a forgatókönyv és a színészvezetés maradt. Csodálatos munka volt. A Városi TV munkatársai minden ötletemet megpróbálták megvalósítani, a színpadi változat szereplői pedig csodásan alkalmazkodtak a film adta új lehetőségekhez. A teljes film itt nézhető meg: https://www.youtube.com/watch?v=ohlmOxAmmIo
