Sárkányölő Krisztián

Először is sietek leszögezni, hogy az előadás öldöklést és Krisztiánt egyáltalán nem, sárkányt pedig csak nyomokban tartalmaz. Viszont tele van valódi interakcióval. A hazai gyermekszínjátszás doyenje Gabnai Katalin így írt a darab nyíregyházi bemutatója kapcsán:
„Janik László és a csapat nagy találmánya, hogy kezdéskor nem annyira a mesélésre helyezik a hangsúlyt, inkább csak barátkoznak a nézőkkel. De véletlenül sincs itt semmiféle lekezelő „bratyizás” vagy dramaturgiai üresjárat. Sok viszont a cirkuszi elem, a csodálkozásra ingerlő, szalaggyakorlatok módjára egyszerű, de látványos fizikai mutatvány, s jól működnek a közönség korához és felfogóképességéhez mérten záporozó szójátékok. Az expozícióból megtudjuk, hogy van itt egy öregecske király, akinek nemrégiben eltűnt a leánya, Mufurcka királykisasszony, s e lánykát alighanem a rettenetes sárkány tartja fogva, aki olyan, de olyan gonosz, mint egy
„szájzárjárvány”. (Tessék csak kimondani ezt a jó kis szót!)
No, ha ellopták a királylányt, akkor kelletik egy hős lovag, aki visszaszerzi.”
És valóban. Az előadás főszerepét, a népmesei fordulatokat leküzdő hőst, az a néző gyerek játssza aki egy három fordulós lovagi tornán a legügyesebbnek bizonyul. Rőzse dobás, fánkhajítás és toronyépítés szerepel a feladatok között. Csupa olyan tevékenység aminek a mese során még jelentősége lesz, és megsegíti vándorunkat az útján. A többi néző sem marad ki a jóból, hiszen szükségünk van rájuk és a képzeletükre, hogy egy hintalovat táltos paripává változtassunk, vagy épp kihúzzunk egy fájós sárkányfogat.
Az előadás végén a vendégszereplő elnyeri jutalmát:
„Íme, itt a díjad, lovag!
Győződjél meg róla magad!
Itt az arany és az alma,
És a király fogadalma,
Hogyha érettségit teszel,
A fél király itt te leszel!
Azaz lesz fél királyságod,
Ha a középiskolát kijárod!”
és persze tapsban és ünneplésben sem lesz hiány.